A hagyományok ápolása, illetve hőseink emlékének megőrzése mindig is fő céljaink között kell legyen.

  Ezért is kiemelkedően fontos ünnep Március 15. a magyarság történelmében. Legelső rendezvényünk épp ehhez kapcsolódott, hiszen minden évben községünk apraja-nagyja kiveszi a részét az ünnepség szebbé tételében. A Fejér Ákos Általános Iskola diákjai gyönyörű műsorokkal készülnek, a Nagykürt 1995 Fúvósegyesület zenei kiséretében zajlik a felvonulás és a koszorúzás, valamivel nekünk is ki kellett vegyük a részünk. 2014-ben Pilvax "kávéházzal" készültünk, amiben igaz, hogy kávé nem volt, csak magyar kártya és meleg tea a nézelődőknek, de így is megpróbáltuk a díszletekkel megteremteni a '48-as hangulatot. Egy kis történettel illusztrálnám: Elnökünk kapott egy telefonhívást: -Haló, Bem tábornok? Lészen ágyú!" Papp Róbert volt az, aki faanyagból elkészített egy életnagyságú ágyút, amely azóta is megtekinthető a kultúrotthon páholyában.

   2016-ban kicsit más perspektívából közelítettük meg az ünnepséget, ugyanis egy kokárdakészítő-est gyanánt bárki elkészíthette saját melldíszét, illetve az ünnepélyre is készíthetett bárki és hagyhatott hátra kokárdát. Így több, mint 100 kokárdát sikerült szétosztani az ünneplők között 15-én. 

   2014 az új dolgok éve volt. Ekkor "alakultunk", ekkor kezdtünk el szervezkedni és ekkor hallottunk a Rétyi Ifjúsági Napokról is. Zöldfülüekként elmentünk egy két napos rendezvényre, ahol sport, ügyességi, logikai és számos más játékban kipróbálhattuk magunkat. Harmadik helyen zártunk. 

   Hazafelé már megszületett az ötlet, hogy ha már mi ilyen jól szórakoztunk, talán mi is tudunk hasonló játékokat kitalálni és az iskolások vasárnapját színesebbé tenni. Miért épp a vasárnapot? Vasárnapra esett a gyermeknap, ahol 4 fős csapatok 1-4 és 5-8 osztályosokra lebontva versengtek egy egész napon át. 

   2015-ben újra megrendezésre került a rendezvény, viszont akkor már mindenki egyénileg versengett.   2016-ban a hétvégék zsúfoltsága miatt sajnos elmaradt, de ezután is állunk elébe és nagy kedvvel szervezünk az iskolásoknak, hiszen ahogy levontuk a következtetést: "A kisgyerek a leghálásabb célközönség."

   Az első gyermeknap sikeres volt, az idő is végig kitartott, a fiatalok is jól szórakoztak és finom ebédet kaptak. Összeszedve minden kelléket, megtisztítva az iskola egész területét, leültünk és kiértékeltük a napot. Ekkor jött az ötlet, hogy szervezhetnénk a nagyobbaknak is. Legyen a neve sátortábor és vigyük túrázni a fiatalokat, ahol megismerhetik a gombafajtákat, a fafajtákat, stb. 

   Hát nem ez lett belőle, az esemény megnevezése megmaradt, de a tartalma teljesen átalakult ahogy közeledtünk a rendezvényhez. Végül 6-10 fős vegyes nemű csapatokat várva, játékokkal, tábortűzzel és színes programokkal próbáltuk érdekessé tenni több, mint 50 fiatal hétvégéjét. 

   Második sátortáborunk még sikeresebb lett, hiszen a nappali vetélkedők és pihenők mellett este a buli is szerepet kapott DJ-vel és vasárnap este pedig a tábortűz melletti gitáresttel. 

   Harmadik sátortáborunk tűnt a legígéretesebbnek, de sajnos nem így lett. Hónapokat rászánva a szervezésre, beszervezve estére koncertre zenekart, lemezlovast, élőzenészt, gitárost, stb, buborékfocit béreltünk, színpadot és medencét barkácsoltunk, játékpályákat alakítottunk ki és sorolhatnánk tovább. Sajnos a szombat délelőttünket beárnyékolta az illetékes szervek megjelenése, akik amiatt jöttek ki, mert valaki feljelentette rendezvényünket. Sajnos a kért normáknak nem tudtunk volna hírtelen megfelelni, hiszen a "flékenyt gretáron" nem szabad sütni, a medencénket a balesetek elkerülése miatt nem szabad használni (fél méter mély volt a víz benne), vagy a csapnál kagyló is kellene legyen kézmosáshoz. Ezen tények tudatában kénytelenek voltunk lemondani rendezvényünket, így a színpad nem volt hangos szombaton a zenétől és a focipálya gyermeknevetéstől. 

   De ezután is megyünk tovább és bármilyen nehéz is lesz, megpróbálunk megfelelni az elvárásoknak és minden évben megszervezni sátortáborunkat, mert van igény rá. 

   A közös filmezés mindig hangulatos. Egy vetítő, egy óriás ponyva, egy laptop, néhány szék, popcorn és cola a kézbe, és máris minden adott egy jó kis esti programhoz. Ezért is nem tétlenkedtünk és a pénteki "otthon ülök és counter-strike-ozok vagy metinezek" helyett a kultúrotthonba vagy az iskolába vonzottuk vissza a fiatalságot. A filmeket szünetekkel és persze tombolahúzással tettük izgalmasabbá, vagy esetleges kérdésekkel, hogy mi várható a folytatásban. 

   Mindig remek hangulat uralkodott a "moziesteken", ezért is volt belőle már jónéhány. 

   Legyen szó Mikulásról vagy Halloweenról, a dekoráció és a film mindig igazodik majd az alkalomhoz, várunk ezután is mindenkit sok szeretettel.

   Ilyés András Zsolt barátunk munkái példaértékűek és nagyon szerethető olvasmányok. Mi sem bizonyítja jobban írásainak minőségét, mint az, hogy a három könyvét három különböző kiadó által tudta az olvasók elé terjeszteni. A 3 kiadott könyv mellett viszont rengeteg novellát, elbeszélést, vagy akár verseket is publikál különböző folyóiratokban, újságokban, mindig teret biztosítva a falu értékeinek és szépségeinek. Munkásságát viszont szülőfalujában nem mutatta be. 

   2015. január 11.-én került sor rá, hogy "hazai terepen" is "színre lépjen". Miklós Piroska kultúrigazgatónő volt az ötletgazda, egyesületünk a kivitelező. A könyveket bemutatókkal ismertettük, majd az El(r)ejtett névjegyek-ből két történenet kiragadva el is játszodtuk községünk legérdekesebb történeteit. 

   Így volt beharangozva a rendezvény: "Az Ifjúsági Klub Új­faluért (IKÚ) szervezésében vasárnap 12 órától a mikóújfalusi kultúrotthonban kerül sor Ilyés András Zsolt hármas könyvbemutatójára. A szerző eddig megjelent köteteit mutatják be, amelyek minden korosztályhoz szólnak, és a falusi élményvilágot hozzák az olvasó elé. Házigazda: Miklós Piroska."

   És így volt utólag értékelve: "Ilyés András Zsoltot valósággal körberajongta falubeli olvasótábora"

Csak azt tudjuk írni, hogy további sikeres munkákat és kitartást, erőt egészséget hozzá Zsolt!

​

​

   Egyesületünk 2015-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a házas- és jegyespárokra is fókuszálva, szervezzen egy kosaras bált, ami már sajnos évek óta kimaradt a közösség életéből. A bál célja mindig is az volt, hogy a szórakozóhelyekre már nem járó, de szórakozni és mulatni vágyó családoknak is lehetőségük legyen kikapcsolódni.

   Eleinte kicsit félve és tudatlanul, viszont annál nagyobb elszántsággal kezdtünk neki a próbáknak, a meghívottak listája is lassan gyűlt össze, de végül 63 pár részvételével sikeresen lebonyolítottuk a rendezvényt. 

   A bál a hagyományoknak megfelelően minden évben színdarab-összeállítással indul, majd következhet a nyitótánc, szintén a szervezők előadásában, amely során hivatalosan is megnyitódik a bál. 

   A szünetekben a játékoké a főszerep, ahol a házaspárok megmutathatják ének- és tánctudásukat, emellett mennyire ismerik egymást, vagy a közönség szórakoztatása céljából tréfás játékokat is kipróbálhatnak.

   A visszajelzéseken felbuzdulva arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezután minden évben a böjt előtt megszervezzük bálunkat, ezzel is ápolva hagyományainkat.

   Ilyés András Zsolt az írás mellett fotózással is foglalkozik. Tőle jött az ötlet, hogy hírdessünk meg egy fotópályázatot "Faluról jöttem" címen. Partnerünk és ernyőszervezetünk a HÁRIT anyagi támogatásával a díjakat is sikerült megvásárolni. 

   Végül 35 fotó érkezett be, amelyet egy hármas zsűri értékelt Nyáguly Vilmos polgármester úr, Szigyártó Szabolcs profi fotós és Ilyés András Zsolt barátunk személyében.  Közönségdíjast is választottunk, illetve a legjobb 3 fotót díjaztuk. 

   Két alkalommal is kiállítás tárgyát képezhették a jobbnál jobb fotók, a díjátadón, illetve a Szent György napok keretén belül az Ifjúsági Udvaron.

    Ezúton is köszönjük Zsoltnak az ötletet és  segítséget, illetve a beküldőknek a fotókat. 

    A 2016-os nyarunk számos estéjét több héten keresztül a foci is színesítette.

  A helyi Cuki adott helyet a hangulatos „nézőtér” kialakításához. Eleinte csak minden magyar EB mérkőzést vetítettünk ki, vagyis a 3 csoportmérkőzést, a nyolcaddöntőt a belgákkal, majd az elődöntőket, legvégül pedig a döntőt is együtt izgultuk végig a már összeszokott vagy csak néhány alkalommal megjelent szurkolókkal. 

​

   Szórakozni bárhol lehet, bármekkora társaságban, bármilyen tevékenység közben. Ezért is jött egyszercsak az ötletünk, hogy felfrissíthetnénk egy kicsit környezetünket is. Nem kellet más csak mindenki egy gumikesztyűt, egy szemeteszsákot hozzon magával, hátizsákjában vizet és a végére egy kis sütnivalót.

   Elkészült az esemény, hozzá a melléklet, meghírdettük a már betervezettnek számító szemétszedést és hétvégén már meg is takarítottuk falunk patakpartjait. Bár nagyon sok érdeklődő nem volt, mi csapatunkkal nem hátráltunk, szemetet szedtünk magunk. Hamar szétváltunk a patak két oldalán, a zsákok teltek, a jókedv állandó volt.

   Mikor mindennel végeztünk úticélunk nem ért véget, a Szimion borvíznél megpihenve sütkéreztünk és kipihentük a szemétszedés fáradalmait.

​

Megálmodója elnökünk, Demeter Norbert, alelnökünk, Ferencz János, illetve egy másik focista, Gábor Csongor volt. Ők szervezték meg legelső alkalommal, azzal a céllal, hogy minden környékbeli focicsapat számára lehetőség nyíljon az egymással való versengésre.

Következő évben már a teljes kivitelezést az IKÚ vette át, értékes nyeremények várták az első három csapatot, a legjobb kapust, játékost, gólkirályt. Ide tartoztak a kupák, érmek,  egy rend focimez, pólók, és még egyebek. Turnénk egyre népszerűbbé vált, elmúlt évben megyeközivé nötte ki magát, emellett fontos volt, hogy a csapatok tagjai egyik sem volt futsal játékos, mindenki amatőrként indult.